Két dolog állt útjában a dolog azonnali megvalósításának: a tyúkól és a tyúkudvar hiánya. Az előudvarban nem lehetnek, mert ott vannak a kutyák, a hátsóban meg ugyebár a kert. Több variáció vetődött fel a tyúkól kérdésre, többek között, drága Géza bácsi felajánlotta, hogy vigyük el a régi hűtőládáját, abban majd milyen jó helyük lesz a tyúkocskáknak. Géza bácsival szintén gyereksétáltatás alatt ismerkedtem meg, mert kisfiam imádta nézegetni a tyúkjait. Így természetesen Tőle kértem az első szakmai tanácsokat, és csak másodsorban a nettől. Végül az interneten találtam egy remek ötletet tyúkól készítéshez, részletes leírással és anyagszükséglettel. Picit nagyobbra és egyszerűbbre készítette férjem, mostohaapám közreműködésével. István (pótapám) menet közben véráldozatot mutatott be, mivel sajnos levágott egy darabot a hüvelykujjából, így férjemre maradt a kivitelezés befejezése. Szerencsére veleszületett kézügyessége révén, ez nem jelentett nagy gondot neki. Remek kis tyúkól került ki kezei alól, sőt tyúk palota, ahogy egyik szomszédunk megjegyezte.
Tetőt kell majd még rá csinálni, egyelőre csak egy ponyva van rászögezve, hogy be ne ázzon. Szép cserepes teteje lesz.
Már csak a kerítés hiányzott a pipik fogadására. Nagy nehezen megállapodtunk a tyúkudvar helyében és nagyságában, én ugyanis minél nagyobbat szerettem volna, hadd legeljenek a tyúkok kedvükre, férjem és anyósom viszont kisebbet. Végül megállapodtunk egy 5m x 16m-es területben, ami 20-30 tyúknak bőségesen elég. Férjem főnöke habozás nélkül felajánlotta, hogy a műhelyben hegesztet oszlopokat. Sőt egyik reggel megjelent egy nagy adag sóderrel is, hogy legyen mivel lebetonozni őket. Miután férjem kiásta a helyet az oszlopoknak, édes kettesben neki álltunk betonozni. Még egyikőnk sem csinált ilyet soha, ennek ellenére olyan stabilak lettek, hogy állnak, mint Katiban a gyerek. Kifeszítettük rájuk a drótkerítést, férjem főnöke felhegesztette a kaput és el is készült a szép nagy tyúkudvarunk.
Oscar-díjas alkotás lett! Köszönöm szépen azoknak a remek embereknek a segítségét, akik nélkül ez a mű nem jött volna létre. Köszönöm elsősorban férjemnek, aki szerint én többször belebeszéltem a férfiak munkájába, és véresen összevesztünk, de mégsem vált el tőlem. Istvánnak, akinek bölcs iránymutatása révén indultunk el, és ezután rövidebb hüvelykujjal kell élnie. Zsigának, a főnöknek, akihez hasonló rendes, segítőkész főnökkel még nem találkoztam (és isteni a pálinkája), anyósomnak, aki anyagilag támogatta a produkciót és vigyázott a gyerkőcre, amíg mi dolgoztunk, anyának aki dizájnos tojófészkeket készített, és persze Géza bácsinak és a különböző internetes oldalaknak a sok jó tanácsért.
folyt. köv.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése