Előzmények

    Régóta játszom a gondolattal, mi lenne, ha kiszállnánk a taposómalomból, amiben élünk. Itt hagynánk mindent, és teljesen új életforma szerint kezdenénk élni. Elköltöznénk egy tanyára, ahol önfenntartó életet élhetnénk, növényeket termeszthetnénk, állatokat tenyészthetnénk. Persze ez utópia. Nem hiszem, hogy alkalmasak lennénk egy ilyen életre, de álmodozni jó! (Bár férjem és Vörösmarty szerint az ábrándozás az élet megrontója.) 
    Idén tavasszal eljött a pillanat, hogy legalább egy picit megvalósíthassak abból, amiről olyan régóta álmodozom. Tavaly ugyanis eladtuk a házunkat, mielőtt végleg belefulladtunk volna svájci frank alapú hitelünk törlesztésébe, és anyósomhoz költöztünk. Igaz nem tanyára, de egy kedves kis faluba, erdő széli házba, nagy kerttel. Anyósommal, (aki szintén városi, sőt fővárosi lány volt és hatalmas kertjében még egy árva sárgarépa sem termett soha), nagyra törő terveket kezdtünk szőni, hogy mi ketten majd mi mindent fogunk megvalósítani.
   Végre közeledni látszott a tavasz, napközben már plusz fokok voltak, éjjel még nem mindig, mikor úgy gondoltuk ideje lenne kertészkedni. Annyit még mi is tudtunk, hogy némi földmegmunkálásra szükség lenne az ősgyep kiirtása céljából. Férjem rögtön kijelentette, hogy Őt felejtsük el, mert erre még az Ő edzőteremben megacélosodott teste is kevés lenne, ugyanis az a kert csak akkor látott vasat, amikor apósom hátrahajította a Wartburg leszakadt kipufogó rendszerét (elő is került később).

Na, akkor nincs más megoldás, keresni kell egy kis traktorost, aki szánt.
Biztos akad bőven a faluban.

folyt köv.