Feri megúszta

    Hetek óta terveztük, hogy tyúkot ill. kakast vágunk. Vagy 7-8 db kakasunk van, ideje elkezdeni a szelektálást. Sokat vívódtam melyik legyen az áldozat, mert mindegyik a szívemhez nőtt, igazi egyéniség szinte mind. Az utolsó pillanatig úgy gondoltam, hogy Feri lesz a befutó, de meggondoltam magam, hadd hülyítse még egy picit a tyúkokat. Bácsira esett a választás, Ő elég barátságtalan és jelentéktelen nem fog nagyon hiányozni. Feri így megúszta, (de ne örülj annyira, ami késik nem múlik).

    Szombat délelőtt fogta férjem a legújabb kését és kivonultak mamával a tyúkudvarba, hogy befogják Bácsit. Én nem vettem részt az akcióban csak fényképeztem és jól szórakoztam. Megvannak az előnyei, hogy újra kismama vagyok, kivonhattam magam a véresebb és mocskosabb dolgok végzése alól. Apa kése jól vizsgázott, majdnem levágta a fejét.

Mama leforrázta, megkopasztotta, kibelezte, én már csak egy kis kotut szedegettem. Meglepően nyúrga kakas volt, hosszú combokkal, de hús nem sok volt rajta. Anyósom úgy döntött nem rántja ki, hanem pörköltnek csinálja meg, mert inasnak találta, és úgy tűnik igaza volt, mert 2,5 óra főzés után puhult csak meg. Valószínűleg a rántanivaló korból kiöregedett már, kb. 4 hónapos lehetett, de ki tudta ezt, én nem. Csalódott volt az egész család, hogy elmaradt az elmaradhatatlan vasárnapi rántotthús, és nem nagyon akart fogyni a pöri. Szerintem isteni volt, de valóban más volt a hús íze és állaga, mint a boltié. Még anyósom is azt mondta, hogy valahogy nem olyan mint ahogy gyerekkorából emlékezett. Ennyire elszoktunk volna a rendes hústól?! Ezek az állatok a szabadban élnek nagy területen mozognak, nem tápot kapnak, hanem sok zöldet, búzát, kukoricát. Már jobban ízlik a hormonkezelt, antibiotikumokkal teletömött, ketrecben hízlalt, vizes húsú bolti mocsok? Ez szörnyű, de azt hiszem elfelejtettük milyenek az igazi ízek, mert gyerek korunk óta nem ettünk mást, csak a sok szemetet.
    Nem adjuk fel, minden hétvégén vágunk egyet! Jövő héten egy kisebbet megpróbálunk kirántani (már látom, hogy Feri megint megússza, mert nem kicsi), aztán egyszer sütünk egyet, egyszer levest csinálunk, valamelyik majd csak beválik.

Újra kert

    Mikor elhatároztuk, hogy lesz kertünk, eldöntöttem, hogy habár semmi tapasztalatom nincs, mindent megteszek, hogy mintakert legyen. Előre elterveztem, rajzolgattam, hogy mit hova ültessünk, de mire odajutottunk, hogy végre vethettünk (megfelelő volt az idő, a gyerek aludt, nem voltunk betegek stb.) a fele nem úgy került megvalósításra, mint terveztem. Az ágyás szélességek például nem az optimális 120 cm-re sikeredtek, hanem sokkal szélesebbre. Nem rég kapáltam először, nem volt egyszerű, össze tapostam a fél kertet, mert be kellett másznom a sorok közé.
A másik dolog, amit figyelembe akartam venni, az a növénytársítás, vagyis, hogy milyen növényeket ültessünk egymás mellé. Mivel vannak növények, amik jó és vannak, amelyek rossz hatással vannak egymás fejlődésére. Sajnos akkor még nem találtam rá erre a táblázatra, így utólag ellenőriztem le, hogy jól csináltam-e. Egy nagy balfogáson kívül nagyon jól sikerült. A következő történt. A vetéskor ugyebár szokás elolvasni a csomagoláson lévő útmutatást (vetési mélység, sortávolság stb.) A petrezselyem zacsiján az állt, hogy vessük salátával együtt sorjelzőként, hogy a későn kibújó petrezselyem sorait lássuk. A növénytársítás szabályai szerint pedig a lehető legmesszebb kellett volna ültetnem őket, mert nem bírják egymás társaságát. Na, most mit tegyek, ezt jól megcsináltam, meg az a hülye is, aki azt írta, hogy vessem együtt. Beparáztam, hogy nem lesz petrezselyem, pedig drága anyósom azt mondta nem érdekli, ha semmi sem sikerül, csak petrezselyem legyen!!! És ugyebár, mivel Ő főz, a szava szent, petrezselyemnek lennie kell!!! Gyorsan írtam is egy kertészeti honlapnak, hogy most mit tévő legyek. Azt írták satnyább lesz mindegyik, de más baj nem lesz, és hogy palántázzam át a salátát máshova. Van még egy kis szabad helyem az eper mellett, úgy nézem ott jó helye lesz. Sőt még vettem jégsaláta és tépősaláta magokat is, ennek örömére. A  petrezselyem amúgy kriminális egy növény, azt írják nem szabad a következő évben ugyanoda ültetni, mert még saját magát sem viseli el. Férjem szerint akárcsak én, rosszabb napjaimon. Azóta petruskának szólít. HA-HA!!!
Készítettem egy rajzot a kertről, a már átültetett salátával. (A répa körül az nem szőr, hanem a dughagymát akartam szemléltetni.)

A paradicsomot és a paprikát még nem palántáztuk el. Fagyosszentek után javasolják, idén viszont meleg május várható, éjszakai fagyok nélkül, így valószínű, hogy már a hétvégén palántázunk. A bokorbabot már elvetettük, a karósbabot a napokban fogom. Ezeknél is arra kell vigyázni, hogy el ne fagyjon, amikor kibújik, ezért május 6-7 körül javasolják ültetni, de bízom az időjárás-jelentésben és korábbra tettük.
A veteményes eddig elvárásomon felül sikerült, mivel abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán kinőnek-e a növénykék. Viszont minden gyönyörűen kikelt. A krumpli is, amivel kapcsolatban Géza bácsi felvilágosított, hogy már nem úgy szokás ám vetni, ahogy én gyerekkoromból emlékeztem, hogy a mamám kis árkokba beledobott egy-két szemet és kupacot húzott rá, hanem bakhát alá. Néztem értelmesen, hogy azt hogy kell, mire ő türelmesen elmagyarázta, sőt szemléltette is, ahogy szokta. Tehát húzunk egy kapamélységnyi árkot amibe, kb. 20cm-ként  beletesszük a krumplit, befedjük és a sorban végig feltornyozzuk fölé a földet. Így is csináltam, nagyon szép is lett, csak a jelek szerint picit elcsúsztam a bakhátakkal, mert néhol az oldalukon nőtt ki a krumpli. Nem baj, töltésnél majd korrigálok, lassan úgyis esedékes. Aktuális munkák ezenkívül a borsó felkarózása, répa, petrezselyem, pasztinák ritkítása, és az elmaradhatatlan kapálás és gazolás.
    Ma ettünk először munkánk gyümölcséből, illetve zöldségéből, mert a retek már fogyasztható méretű. Fantasztikus kis ízbombák, sokkal intenzívebb zamatuk van, mint a boltinak. Alig várom már a többit.